Egyre több szülő szeretné, ha gyermeke legalább egy idegen nyelvet megtanulna. Az, hogy mikor kezdjük el egy másik nyelv tanulását, még a szakembereket is megosztja.
Egyáltalán van olyan, hogy ideális időpont?
A gyermek első éveiben a tapasztalás útján tanul! Az egészen pici csecsemő a kezét véletlenül emeli fel, és így meglátja, rácsodálkozik, milyen érdekes is az ő keze. Aztán már tudatosan emeli fel a kezét, mert látni szeretné azt. Ez egyfajta izgalmas játék, mely során tapasztal, és egyben tanul is.
A kisgyermek számára minden izgalmas és érdekes. Minden nap egy újabb lehetőség, hogy minél többet tanuljon a világból, minél több információt gyűjtsön be és tároljon, amit később majd használni tud. Hogyan teszi ezt? Játékkal!
A kisgyermek számára létfontosságú és a legjobb tanulási forrás a játék!
Bármely játék során a kisgyermek több érzékszervét is inger éri egyszerre, hiszen látja, hallja a dolgokat maga körül, tapintja a tárgyakat és mindehhez valamilyen érzelem is társul.
Minden egyes életkornak megvannak a jellemző játékai, amelyek épp úgy és épp abban a fázisban nyújtják a kisgyermek számára a fejlődés, tanulás lehetőségét, ahogy neki éppen szüksége van rá. Játék közben, mesehallgatás alatt bővíti ismereteit a világról, fejlődik gondolkodása, mozgása egyre kifinomultabb lesz. Ugyanakkor segíti abban, hogy jobban megértse élményeit, elfogadja érzelmeit, és a feszültségeket fel tudja dolgozni.
Bármilyen elfoglaltság, ami bővíti a gyermek ismereteit, nem felesleges.
Éppen ezért minél hamarabb kezdjük nyitogatni csemeténk fülét az új nyelvre, minél több játékos idegen nyelvi foglalkozáson vesz részt, annál nagyobb előnyt biztosítunk számára. Természetesen az anyanyelv a legfontosabb nyelv a számunkra, de miért ne játszunk más nyelvekkel is már babaként vagy ovis korban? Ha a gyermek otthon megfelelő mennyiségű élő mesét hall, sok inger éri napközben, biztosított a mozgásigénye, az idegen nyelvvel való korai ismerkedés egyáltalán nem lesz káros számára.
A korai ismerkedés egy másik nyelvvel jelentős fejlesztő szerepet tölt be és megalapozza a későbbi tudatos tanulást. Négyéves korára egy átlagos gyerek kétezer alapszót sajátít el erőfeszítés nélkül. Az anyanyelv elsajátítása mindenkinek természetes, és észrevétlenül megy végbe. Minél többet kommunikálnak egy gyermekkel, annál hamarabb kezdi el használni az adott nyelvet.
Már az egészen kicsi gyermek számára is nagyon jó mulatság, hogy a vele szemben ülő néni vagy bácsi egy másik nyelven beszél, halandzsázik. Amennyiben az oktató kedves, szimpatikus egyéniség, ért a gyermekek nyelvén, és meg tudja szerettetni magát a kisgyermekkel, a nyelvtanulás már nem is tanulás, hanem jó játék és szórakozás számára. Számomra a legnagyobb dicséret, ha az óra után, mikor a szülő kérdezi, hogy mit tanultatok, a gyerek így felel: nem tanultunk, játszottunk!
A legszebb, hogy ez a játékosság az iskolásoknál, tinédzsereknél is tökéletesen működik. Amikor az egyébként fáradt, kissé nyűgös tini kicsit kedvetlenül kezdi a foglalkozást, de annyira belemerül, hogy észre sem veszi az idő múlását, és 45 perc múlva rácsodálkozik, hogy jé, már vége is van az órának? Hiszen még csak most kezdtük el! Mennyivel jobb és eredményesebb így a nyelvtanulás! Nemigaz?
A tanulás alapja a motiváció, és a gyerekek fő motivációja a kommunikáció.
A csoportban együtt játszás segíti a társas szabályok gyakorlását, és a kommunikációs készségek fejlődését is.
A gyerekek nagyon szeretnek beszélni magukról. El akarják mesélni mi történt velük, mit éreznek, mit gondolnak. Így amikor eljátsszák az új nyelv használatához szükséges szavakat és a kifejezéseket, észre sem veszik, hogy egy idegen nyelvet sajátítanak el. A gyerekek nem azt csinálják, amit megtanultak, hanem épp ellenkezőleg, megtanulják azt, amit csinálnak. Nem tudatosan sajátítják el az idegen nyelv nyelvtani rendszerét és szabályait sem.
Amit felnőttkorban sok gyakorlással, tudatos tanulással ér el az ember, az gyermekkorban természetes, könnyű és szinte magától értetődő.
Némely vélemény szerint a korai nyelvtanulás leterheli a gyermeket, és elveszi az időt a játszástól. Tapasztalataim szerint egy gyermeket nem lehet túlterhelni, ha a tevékenység a korosztályának megfelelő szinten zajlik. Amennyiben a foglakozás játékos, barátságos és a gyermek jól érzi magát, természetessé válik számára a nyelvi váltás. Szívesen vesz részt a nyelvi foglalkozásokon, és ezzel észrevétlenül egy új nyelvet sajátít el, hasonlóan ahhoz, ahogy az anyanyelvét tanulta meg.
Nincs tehát miért aggódni, bátran engedjük gyermekünket megismerkedni egy vagy akár több idegen nyelvvel minél fiatalabb korban.
Csak a hasznára válhat. A legcsodálatosabb érzés, amikor látjuk gyermekünk csillogó szemét, hogy megérti, sőt, ő maga is képes használni egy másik nyelvet, ami már többé nem idegen számára.
Fotók: pexels.com; pixabay.com
